A CSÁSZÁRI ADÓ

A húsvét előtt való napokon a farizeusok fölkeresték Jézust, és mindenféle ravasz kérdésekkel faggatták. A többi között egyik így szólott Jézushoz: -Mester! Tudjuk, hogy te csak az igazságot tanítod, és nem tekinted az emberek személyét. Mondd, szabad-e adót adni a császárnak, avagy nem? Ezzel a fogas kérdéssel meg akarták Jézust fogni. A zsidók ugyanis gyűlölték a rómaiakat és nem akartak adót fizetni a császárnak. Hogyha tehát az Úr Jézus azt mondja, hogy szabad, a zsidókat bőszíti fel maga ellen; hogyha pedig azt mondja, hogy nem szabad, akkor bevádolják a római helytartónál, mint izgatót. Azonban Jézus, aki látta álnok lelküket, így szólott: -Mit kísértetek engem? Képmutatók! Hozzatok egy pénzdarabot, hadd lássam! Midőn a pénzt megmutatták, Jézus a pénzre vésett képre mutatott és ezt kérdezte tőlük: -Kié ez a kép? - A császáré - felelték amazok. Mondta ekkor Jézus: -Adjátok meg tehát azt, ami a császáré, a császárnak és azt, ami az Istené, az Istennek. Erre a bölcs feleletre zavartan és szégyenkezve távoztak el a zsidók.

A FŐPARANCSOLAT

Egy törvénytudó Jézus elé járult és ezt kérdezte tőle: -Uram! Melyik a legfőbb parancsolat? Jézus így válaszolt: -Szeresd a te Uradat és Istenedet teljes szívedből, egész lelkedből és minden erődből. Ez az első és a legfőbb parancsolat. A másik hasonló hozzá és így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ebben a két parancsolatban van a többi mind.

A FELEBARÁT

Egy másik törvénytudó tovább kérdezte az Urat, mondván: -De ki az én felebarátom? Jézus erre feleletül egy szép példát mondott nekik, mely így szólt: -Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Útközben rablók támadták meg és, miután kifosztották mindenéből, sebesülten otthagyták őt az úton. Nemsokára arra ment egy zsidópap, aki, midőn meglátta a sebesültet, elkerülte s tovább ment. Azután egy levita jött az úton, de ez is részvét nélkül ment el mellette. A harmadik utas, aki arra jött, egy szamaritánus volt. Mikor ez a sebesültet észrevette, megkönyörült rajta és bekötözvén sebeit, felültette szamarára s elvitte egy fogadóba, ahol szeretettel gondoskodott róla. - Mit gondolsz, - kérdezte a példa végén Jézus, - melyik volt a három közül annak az embernek felebarátja? - Aki irgalmasságot cselekedett vele - felelte a törvénytudó. Mondta ekkor Jézus: -Menj! És te is cselekedjél hasonlóan. A törvénytudó megértette e példából, hogy minden ember felebarátunk, és a szeretet azt kívánja, hogy más baján készségesen segítsünk.

A SZEGÉNY ÖZVEGY KÉT FILLÉRJE

Az Üdvözítő egy napon a templom előcsarnokában ült az alamizsnagyűjtő láda közelében és nézte, hogy miképpen vetnek pénzt a gyűjtőbe. A gazdagok nagy büszkeséggel s bőségesen vetették be pénzüket, míg egy szegény, özvegyasszony alázattal ejtett bele két kis fillért. Jézus ekkor tanítványaihoz fordult e szavakkal: -Bizony mondom nektek, hogy e szegény özvegyasszony többet adott, mint azok a gazdagok: mert, míg azok abból adtak, miből bőven van nekik - addig ez a szegény asszony odaadta mindenét. A tanítványok megértették ezekből, hogy többet ér az Isten előtt egy jó szívvel adott fillér, mint a büszke hiúságból odavetett sok arany.

AZ ÁRULÓ JÚDÁS A FŐTANÁCSNÁL

A vének és zsidó papok belátták, hogy Jézust nyíltan nem foghatják el. Két nappal húsvét előtt tanácsot tartottak Kaifás főpap házában és elhatározták, hogy Jézust titkon elfogják és megölik. Ekkor a 12 tanítvány egyike, iskarióti Júdás, hozzájuk jött s így szólott: -Mit adtok, ha én őt kezetekbe adom? A főtanács 30 ezüstpénzt adott neki. És a gonosz tanítvány e perctől kezdve kereste az alkalmat, hogy mesterét elárulja.

"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből." (Máté 22:37) Kép: Simon Dewey