AZ UTOLSÓ VACSORA

Húsvét előtt való napon, csütörtökön (Nagycsütörtök) Jézus tanítványaival egyik jó emberének házába ment, hogy megegyék a húsvéti bárányt. Miután a bárányt megették, Jézus fölkelt, levetette felső ruháját, és egyenként megmosta tanítványainak lábait. Ezzel alázatosságra tanította őket. Ezután ismét elfoglalta helyét az asztalnál, kezébe vette a kenyeret, megáldotta s szétosztotta tanítványai között e szavakkal: -Vegyétek és egyétek, ez az én testem. És a kenyér e szavakra Jézus testévé változott. Azután kezébe vette a borral telt kelyhet, s ezt szintén megáldotta, és tanítványainak nyújtotta, mondván: -Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új-szövetségé, mely sokakért ontatnak a bűnök bocsánatára. E szavakra a bor Jézus vérévé változott. Rögtön utána így szólt Jézus: -Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

JÉZUS ELBÚCSÚZIK TANÍTVÁNYAITÓL

A gonosz Júdást nem hatotta meg Jézus nagy szeretete. Fölkelt az asztaltól és elosont, hogy a zsidó tanács szolgáit saját Mestere ellen vezesse. Midőn Júdás eltávozott, Jézus így szólt: -Fiacskáim! Már csak egy kevéssé vagyok veletek. Szeressétek egymást, amint én is szerettelek titeket. -Uram, hová mégy? - kérdezte Péter. Mondta neki Jézus: -Oda, ahová én megyek, most nem követhetsz engem. Mondta ismét Péter: -Miért nem követhetlek téged? Odaadnám még az életem is érted! Az Úr erre így válaszolt: -Életedet adod értem? ...Bizony, bizony mondom neked: mire megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Péter és a többiek elszomorodtak, Jézus azonban így szólt: -Ne szoruljon el szívetek. Én az Atyához megyek, és Ő majd az én nevemben elküldi a vigasztaló Szentlelket, hogy örökké tiveletek maradjon. Megható búcsúbeszéd után Jézus gyönyörű szép imát mondott övéiért, és azután - elvégezvén az asztali imádságot - kimentek a szabadba.

JÉZUS AZ OLAJFÁK HEGYÉN

Jeruzsálem mellett, az Olajfák hegyén, volt egy nagy kert, amelynek Getsemane volt a neve. Az utolsó vacsora után ide ment az Üdvözítő tanítványaival. Szomorú éjszaka volt ez. Jézus elvonult az álmos tanítványok mellől, leborult a földre és buzgón imádkozott. Kínos halálfélelem és gyötrődés járta át a lelkét, véres verejték hullott az arcáról és ajkai e szavakat sóhajtották: -Óh Atyám! Ha lehetséges, vedd el tőlem e keserű poharat; mindazáltal ne az enyém, hanem a Te akaratod legyen meg. Majd két ízben is visszatért tanítványaihoz, de mindannyiszor alva találta őket. Mondta ezért nekik: -Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek! Ő pedig ismét félrevonult és tovább imádkozott. Végre az Atya angyalt küldött, hogy Jézusnak emberi természetét erősítse.

JÉZUS ELFOGATÁSA

Éjféltájban Jézus odament tanítványaihoz és így szólott: -Keljetek föl, menjünk! Íme közeledik, aki engem elárul. Alig mondta ezeket, midőn már Júdás megjelent embereivel. Az áruló útközben így szólott a szolgákhoz: -Akit megcsókolok, ő az; fogjátok meg. Azzal Jézushoz ment és megcsókolta őt. Jézus az áruló szemébe tekintett és csendesen mondotta: -Júdás! Hát csókkal árulsz el engem?... Aztán bátran a szolgák elé lépett és kérdezte: -Kit kerestek? - A názáreti Jézust - felelték azok. -Én vagyok! - mondta Jézus oly isteni tekintettel, hogy a sereg visszahátrált és rémülten földre esett. Jézus azonban nem használta isteni hatalmát. Szelíden engedte, hogy megfogják és megkötözzék. És a csapat ezek után megindult. A megijedt tanítványok szétfutottak és csak ketten: Péter és János, követték Jézust messziről.

JÉZUS A FŐTANÁCS ELŐTT

A fegyveres szolgák Jézust Kaifás főpaphoz vitték, kinél a főtanács tagjai egybe gyülekeztek. Éjfél után 2 órakor Jézust a főtanács elé vezették. Mivel az ártatlan Üdvözítő ellen igaz vádat emelni nem tudtak, hamis tanúk álltak elő - de hiába, mert az Úrról rosszat még csak hazudni sem lehetett. Jézus hallgatott. A főpap végre fölkelt és ünnepies hangon e szavakat mondotta: -Mondd meg nekünk, hogy te vagy-e Krisztus, az Istennek Fia? - Én vagyok! - felelte Jézus s így folytatta: -Meglátjátok majd az Emberfiát, amint ül Istennek jobbja felől s eljön az ég felhőiben. A főpap erre (zsidó szokás szerint) megszaggatta ruháját és felkiáltott: -Nincs szükségünk már tanukra! Hallottátok a káromlást! Mit ítéltek? És a tanács azt felelte: -Méltó a halálra! Az Úr Jézust ezek után kivezették a teremből, s reggelig a kegyetlen és durva szolgák kezei közt maradt.

PÉTER TAGADÁSA ÉS BŰNBÁNATA

Mikor Jézust elfogták, Péter messziről követte őt a főpapnak házáig. Az ajtónálló szolgáló, meglátván őt, így szólt hozzá: -Ugye te is ez embernek tanítványa vagy? Péter megtagadta Jézust, és hazudozva mondta: -Nem vagyok a tanítványa, s nem ismerem őt. Az éjszaka hűvös lévén, a szolgák egy tűzrakásnál melegedtek. Péter is közéjük telepedett. Nemsokára odajött egy másik szolgáló és megnézvén őt, felkiáltott: -Ez is a názáreti Jézussal volt! Minden szem Péterre nézett és ő ismét megtagadta Mesterét: -Nem vagyok a tanítványa, s nem ismerem őt. De ekkor már valamennyi körülvette, mondván: -Bizonyára te is hozzá tartozol, mert szólásod is elárulja, hogy Galileából való vagy. A fegyveresek közül egyik, aki látta őt a kertben, szintén megismerte. És Péter most már esküdözve tagadta meg az Urat és mondotta: -Nem vagyok a tanítványa, s nem ismerem őt. E percben megszólalt a kakas. Péter megrettenve nézett föl és látta Jézus szívreható tekintetét (mert az Urat éppen ekkor vitték ki a teremből). És Péternek eszébe jutottak az Úr Jézus szavai az utolsó vacsorán. És elmenvén - keservesen sírt.

JÚDÁS KÉTSÉGBEESÉSE

Mikor Júdás, az áruló, megtudta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta rút tettét. Visszavitte a bér gyanánt kapott 30 ezüstpénzt a papoknak és mondta: -Vétkeztem, mert elárultam az Ártatlant. De a papok és a vének megvetően így feleltek: -Mi közünk van hozzá? Te lássad! Júdás ekkor kétségbeesett, mert nem volt hite és reménye Isten irgalmasságában. A 30 pénz égette a tenyerét. A templomba rohant, odadobta az ezüstpénzt és elmenvén - fölakasztotta magát. Íme, Péter magába szállván, bánatának könnyeivel megmentette lelkét; Júdást azonban kétségbeesésének kötele a kárhozatba döntötte.

"Atyám... ne úgy legyen, ahogyan én szeretném, hanem amint te akarod. " (Máté 26:39) Kép: Simon Dewey