JÉZUS PÉTERT VÁLASZTJA KI EGYHÁZÁNAK FEJÉÜL

A nyár táján Jézus (Palesztina északi részében) egy városba érkezett, melynek Cezárea volt a neve. Itt egy napon azt kérdezte tanítványaitól: -Kinek tartanak engem az emberek? A tanítványok így feleltek: -Némelyek Keresztelő Jánosnak, némelyek Illésnek, mások pedig azt hiszik, hogy a próféták közül való vagy. Jézus ismét kérdezte őket: - Hát ti kinek tartotok engem? - Te Krisztus vagy, az élő Isten Fia! - válaszolta Simon-Péter. -Boldog vagy Simon, - mondta erre Jézus - mert nem a test és vér jelentette ki ezt neked, hanem Atyám, ki az égben van. És én azt mondom neked, hogy te Péter (azaz szikla) vagy, és erre a kősziklára építem majd anyaszentegyházamat; és a pokol nem fog erőt venni rajta. Néked adom a mennyország kulcsait: amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, amit pedig föloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is. Azt a hatalmat, amit az Úr Jézus megadott Szent Péternek külön, mint az Anyaszentegyház látható fejének, később az összes apostoloknak együttesen is megadta, mondván: -Amiket megkötöztök a földön, meg lesznek kötve a mennyben is; és amiket föloldoztok a földön, föl lesznek oldozva a mennyben is.

JÉZUS a TÁBOR-HEGYEN MEGDICSŐÜL

Egy hét múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és ennek öccsét, Jánost, és fölment velük egy magas hegyre, melynek Tábor volt a neve. A hegyen Jézus imádkozni kezdett. És íme, a mennyei dicsőségnek fénye vette őt körül. Orcája fénylett, mint a nap, ruhái pedig oly fehérek lettek, mint a hó.

Jézus mellett a nagy fényességben Mózes és Illés jelentek meg, és felülről szózat hangzott ekképpen: -Íme ez az én szerelmetes Fiam, kiben nekem kedvem telik. Őt hallgassátok! A tanítványok arcra borultak s így hallgatták a mennyei szavakat. Midőn ismét fölemelték szemüket, eltűnt minden és egyedül Jézus állott előttük rendes alakjában.

MÁRIA ÉS MÁRTA

Őszkor Jézus elhagyta Galileát és tanítványaival Jeruzsálembe ment a sátoros ünnepre. Nemsokára Betániába érkeztek, mely Jeruzsálem közelében volt. E faluban lakott Jézus kedvelt híve, Lázár s ennek két nővére: Mária és Márta. Jézus betért hozzájuk. Mária leült az Úr lábaihoz s áhítattal hallgatta az ő igéit. Márta pedig a ház körül sürgött-forgott, szorgoskodott. De csakhamar az Úr elé járult s mondta: -Nem törődöl, Uram, véle, hogy nővérem egyedül hagy fölszolgálni? Mondjad neki, hogy segítsen nekem. Az Úr azonban így felelt: -Márta, Márta, te sok irányban töröd magad s szorgoskodol. Pedig egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, mely nem vétetik el tőle.

A FARIEZUSOK JÉZUS ELLEN TÖRNEK

Jézus nem sokáig maradt Jeruzsálemben, mert a farizeusok áskálódtak ellene, és el akarták veszteni. A farizeusok gyűlölték őt, mert leleplezte képmutató lelküket s a nép előtt többször megszégyenítette őket. Azért tehát mindenképpen okot kerestek Jézus ellen. Majd azért akarták az Úr Jézust elfogni, mint törvényszegőt, mert szombaton is gyógyított, majd meg istenkáromló gyanánt akarták megkövezni, mert magát az Úristennel egyenlőnek mondotta. Jézus azonban mindannyiszor sértetlenül távozott el körükből, mivel az ő halálának órája még nem érkezett el. Jézus tehát ezek miatt a Jordánnak vidékére vonult és ott folytatta működését.

"Íme az én szerelmetes Fiam, akiben gyönyörködöm. Őt hallgassátok!" (János 5:37) Raffaello Santi: Krisztus színeváltozása (1520)