JÉZUS ÉLETRE KELTI JAIRUSZ LEÁNYÁT

Jézus átkelve a tavon, Kafarnaumnál kiszállott a bárkából. A parton már nagy sokaság várta őt. Ekkor egy Jairusz nevű előkelő férfiú járult Jézus színe elé, lábaihoz borult és esedezve mondta: -Egyetlen, 12 éves leányom halálán van immár; ó jöjj el, kérlek, tedd reája kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen! Jézus megindult Jairusz háza felé. Szorongó nagy népsereg követte őt odáig. Volt e néptömegben egy szerencsétlen asszony is, ki már 12 év óta vérzésben szenvedett és bár orvosokra költötte minden vagyonát, nem tudták őt meggyógyítani. Most azonban erősen hitte, hogy meggyógyul, ha csak az Úr ruháját is megérinti. Odafurakodott tehát Jézushoz, megérintette ruháját és azonnal meggyógyult. Jézus e percben hátrafordult és így szólt hozzá: -Leányom! A te hited meggyógyított téged. Ugyanekkor hírmondó jött Jairusznak házából és így szólott: -Uram, ne fáradj tovább! A leány már meghalt. Jairusz igen megijedt. Jézus azonban bíztatta őt és folytatta útját. A halottas háznál nagy volt már a siránkozás. Jézus bement, megfogta a holt leánynak kezét, és hangos szóval mondotta: -Leányzó, kelj föl! És a kis leány rögtön fölkelt teljes egészséggel.

KERESZTELŐ SZENT JÁNOSNAK HALÁLA

Ez időben hírül hozták Jézusnak, hogy Keresztelő János vértanúságot szenvedett az igazságért. A szent férfiú tudniillik szigorúan megintette Galilea fejedelmét, Heródes Antipaszt, ki a gonosz Heródesnek fia volt. Ez ugyanis nőül vette élő fivérének feleségét. János bátran megrótta őt, mondván: -Nem szabad fivérednek feleségét elvenned! Ekkor a rossz fejedelem haragra gyúlt s Jánost tömlöcbe vetette. Felesége, Heródiás, azonban János életére tört. Történt, hogy a fejedelem nagy lakomát rendezett születése napján. A vendégeket Szalóme, Heródiás leánya, tánccal mulattatta. Heródesnek ez annyira megtetszett, hogy így szólott leányához: -Kérj tőlem, amit akarsz s én megadom neked. És ígéretét esküvel is megerősítette. Szalóme megkérdezte az anyjától, hogy mit kérjen. A gonosz asszony azt felelte: -Keresztelő János fejét. A leány tehát János fejét kérte. Heródes szomorú lett e kérésre, de mivel már megesküdött vendégei előtt, nem akarta szavát szegni. Azért tehát elfojtotta lelkiismerete szavát és parancsot adott a hóhérnak, hogy egy tálban hozza el Keresztelő János fejét. És a hóhér lefejezte Jánost. A véres fejet tálba téve, átnyújtotta Szalóménak, aki rögtön odaadta az anyjának. E szomorú hírre azután eljöttek a tanítványok és mesterüknek csonka testét szeretettel eltemették.

JÉZUS CSODÁLATOSAN MEGVENDÉGEL 5000 EMBERT

Közeledett húsvét ünnepe. Miután az Üdvözítő hírül vette, hogy Heródes Antipasz fejét vette Keresztelő Jánosnak, tanítványaival átkelt a tavon, hogy egy félreeső, puszta helyen megpihenjenek. De hiába akartak ők elvonulni, mikor a túlsó parton kikötöttek, ott már nagy néptömeg várta őket. Jézus tehát pihenés helyett a betegeket gyógyította és a népet tanította. Hallgatták őt vagy ötezren. Este lett már, és a nép még mindig ott volt étlen-szomjan. A tanítványok így szólottak Jézushoz: -A hely puszta; bocsásd el a sereget, hogy maguknak a falvakban eleséget vegyenek. Jézus mondta: - Nem szükséges, hogy elmenjenek; adjatok ti nekik enni. Erre Fülöp így szólt: -Kétszáz tízes ára kenyér sem elég ezeknek! - Hány kenyér van nálatok? - kérdezte most Jézus. András felelt erre, mondván: -Egy fiúnál van öt kenyér és két hal. Jézus ekkor elrendelte, hogy a népet telepítsék le a földre. Továbbá magához hozatta az öt kenyeret és két halat; és szemeit az ég felé emelve, megáldotta s megtörte a kenyereket. Ezután odaadta tanítványainak, hogy a hallal együtt osszák ki a nép között. És íme, ekkor csodálatos dolog történt. Bármennyit osztottak ki a kenyérből és a halból - nem fogyott el. Valamennyi jóllakott. Jézus fölszedette a hulladékokat, hogy el ne vesszenek. És 12 kosárnyit szedtek össze belőlük. Ekkor a nép azt akarta, hogy Jézus legyen a királyuk. Jézus azonban elvonult a hegyek közé.

JÉZUS A VÍZEN JÁR

A csodálatos kenyérszaporítás után Jézus elvonult, tanítványai pedig bárkájukba szállottak, hogy Kafarnaumba evezzenek. Az evezés nehezen ment, mert nagy szélvész támadt. Jóval éjfél után volt már, midőn Jézus a vízen járva, közeledett feléjük. A tanítványok nem ismerték fel őt s igen megijedtek. Mondta nekik Jézus: -Ne féljetek! Én vagyok! Péter fölkiáltott: -Uram! Ha te vagy ott, parancsold meg nekem, hogy hozzád menjek a vízen! -Jöjj tehát! - felelte Jézus. Péter kiszállt a bárkából és a vízen Jézus felé tartott. De midőn egy nagyobb hullám csapott hozzá, kételkedett és - lemerült, nagy ijedten segítségért kiáltva. Jézus rögtön kinyújtotta kezét és megfogván őt, így szólt hozzá: -Kicsiny hitű! Miért kételkedtél? Beszállottak a bárkába és a szélvész rögtön megszűnt. És mindnyájan imádással borultak le az Úr előtt, mondván: -Valóban te Isten Fia vagy!

JÉZUS ÍGÉRETET TESZ AZ OLTÁRISZENTSÉGRŐL

Jézus másnap Kafarnaumban tanított. Azok közül, kiket olyan csodás módon megvendégelt a pusztában, sokan ismét fölkeresték őt. Jézus így szólt hozzájuk: -Bizony, bizony, kerestek engem, mivel ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Munkálkodjatok, de nem olyan kenyérért, amely elvész, hanem amely megmarad az örök életre, és amelyet az Emberfia ad tinektek. Én vagyok az élő kenyér, ki a mennyből szállottam alá. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem. A hallgatók kételkedve mondogatták egymás között: -Hogy adhatja ez nekünk a saját testét eledelül? Jézus így folytatta: -Bizony, bizony, aki eszi testemet és issza az én véremet, örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Jézus mindezt az Oltáriszentségről mondotta. Hallgatói nem értették szavait. De a tanítványok egy év múlva, az utolsó vacsorán, jobban megértették.

"Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie erre a világra! " (János 6:14) Abraham Hunter: Jézus soha nem hagy el