TÉLRE JÁRT MÁR AZ IDŐ, MIDŐN

Télre járt már az idő, midőn Józsefnek és Máriának Betlehembe kellett utazniuk Augusztus, a római császár, ugyanis meg akarta számláltatni országának összes népeit és azért megparancsolta, hogy mindenki oda menjen, ahová való. József és Mária Dávid királytól származtak és ezért Betlehemből (Dávid városából) valók voltak. Oda kellett menniük. Betlehem azonban kis városka volt, és mire ők odaértek, akkor már minden lakást elfoglaltak mások. Csak éppen egy istálló volt még üres. Nem tehettek egyebet, behúzódtak oda.

És íme, itt született éjjel a kis Jézus, az Isten Fia, kiről az Úr angyala szólott Máriának. Mária pólyába takarta az isteni Kisdedet és jászolba fektette.

A MEGVÁLTÓ SZÜLETÉSE ÉJJELÉN

A Megváltó születése éjjelén kint a mezőn a pásztorok nyájaikat őrizték. Egyszerre nagy fényességgel megjelenik előttük az Úr angyala. A pásztorok megijedtek, de az angyal így szólt: -Ne féljetek! Nagy örömhírt hozok: ma született Jézus, a Megváltó, Dávid városában. Ott fogjátok őt találni egy istállóban, pólyába takarva és jászolba fektetve.

Az angyal elhallgatott, és sok más angyal szállt alá az égből. Az angyal-sereg szépségesen énekelte e szavakat: -Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jó embereknek! Az öröm-ének végeztével az angyalok eltűntek. A pásztorok ekkor Betlehembe mentek. Az istállóban csakugyan megtalálták a kis Jézust pólyába takarva, jászolba fektetve. Rögtön leborultak és jámbor szívvel imádták az isteni Kisdedet.

AZ ISTENI GYERMEK SZÜLETÉSE UTÁN NYOLCADNAPRA

Az isteni Gyermek születése után nyolcadnapra kapta a Jézus nevét. Mikor pedig a kis Jézus 40 napos lett, Mária Józseffel együtt fölvitte őt a templomba, hogy a törvény rendelése szerint bemutassák s fölajánlják az Úrnak. A templomba jött ekkor egy istenfélő öregember: Simeon, aki igen vágyakozott a Megváltó után, és akinek a Szentlélek kijelentette, hogy amíg az Úr Fölkentjét meg nem látta, addig meg nem hal. És íme, Simeon a karjaira vette a kis Jézust s örvendezve, mondotta: -Már most, Uram, bocsásd el a Te szolgádat békességben, mert szemeim meglátták az Üdvözítőt.

"Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" (Lukács 2:14)