JÉZUS LELKE

Jézus lelke elvált az ő testétől és alászállott a pokolnak tornácára, hogy onnét a jámbor embereknek lelkeit kiszabadítsa. Teste pedig a kereszten függött. A két lator még most is élt. Hogy hamarább meghaljanak, a katonák összetörték csontjaikat. Jézus csontjait azonban nem törték meg, mivel látták, hogy már meghalt. De az egyik katona mégis Jézus oldalába döfte hegyes lándzsáját. És Jézus átszúrt szívéből vér és víz ömlött ki.

ESTELEDETT... A KATONÁK ELTÁVOZTAK

Nem maradt a kereszt mellett senki más, mint akik az édes Jézust igen nagyon szerették: a fájdalmas édesanya, Mária; a hű tanítvány, János, a feltámasztott Lázár s az ő nővérei és még néhány ragaszkodó követője Jézusnak. Köztük volt Arimatei József is és Nikodémus. Ezek levették Jézus testét a keresztről, drágalátos fűszerekkel illatossá tették, tiszta, fehér gyolcsvászonba göngyölgették és közel, egy sziklába vájt, újdonatúj sírüregbe elhelyezték. Ezután a sír nyílását nagy kőlappal eltakarták és bús szívvel visszatértek a városba.

A PAPI FEJEDELMEK ÉS A FARIZEUSOK

A papi fejedelmek és a farizeusok Jézustól még halála után is féltek és nyugtalanul mondogatták: -Az az ember életében azt mondotta: Harmadnapra feltámadok! Őrizni kell tehát sírját, nehogy előjöjjenek tanítványai és ellopván őt, azt mondják, hogy feltámadott. És az Úr sírjának nagy zárókövét lepecsételték és harmadnapig éjjel-nappal őriztették.

JÉZUS FÖLTÁMAD VASÁRNAP HAJNALÁN (Húsvétvasárnap)

Az Úr Jézus lelke ismét visszatért szent testébe és az Üdvözítő újra életre kelt s dicsőségesen feltámadt sírjából. Az Úr angyala pedig alászállott az égből és elhengerítette a nagy követ, hogy mindenki láthassa, hogy a sír üres. Az angyal arca vakított, a ruhája fehér volt, mint a hó. Az őrök úgy megijedtek, hogy félholtan terültek el a földön. Nemsokára jámbor asszonyok jöttek Jézus sírjához. Az angyal így szólt hozzájuk: -Jézus nincs itt. Feltámadott!

"Harmadnapra feltámadok!"